A mérkőzés előtti hírek nem sok jót sejtettek csapatunk számára, ezt edzőnk Dr. Nagy Béla is hangoztatta az öltözőben.

Sok hiányzónk dacára is megvoltunk 12-en és mint tudjuk a kevés néha több, ez meg is látszott a pályán, mivel a csapat igen keményen kezdett a meccsen, jól álltuk a pomázi támadásokat, külön gratuláció a védelemnek, de most bátran állíthatom, hogy a középpálya védekezését is sok futás , harcos ütközetek és odaadás jellemezte. Támadásainkban benne volt a gól lehetősége, inkább a bal oldalon vezettük őket, ez köszönhető volt annak, hogy jobb oldalon Rákos B. sérülten vállalta a játékot így Sztriskó I. nem mehetett annyira el a támadásokkal.

Második félidőben a pálya kicsit jobban szétszakadt , de csapatunk egységes tudott maradni, mindenki számíthatott segítségre a másiktól és persze támogató szavakra , melyekre nagy szükség van ha a levegő fogytán. Talán pont ez volt a kulcsa ennek a hétvégének, hogy mindenki bízott és számított a másikra. A félidő vége felé Angyal szerzett gólt, de a bírók megint nem velünk voltak és természetesen les címén nem adták meg a találatot. A 88. percben egy utolsó támadás során kiüthettük volna a pomázi 14-et , de sajnos a kapus nem vetődött árnyékra a lövés nyomán így pont a kezében landolt a labda.

Egyes figyelemre méltó dolgokat szeretnék végül megemlíteni:

-12-en is képesek voltunk pontot szerezni

-Béla bá egész meccs alatt nem ordított be a pályára 

-bíztatás és kemény munka jellemzett minden Geac játékost

-az öltözőbe érve Béla bá azt mondta: "Gratulálok"

A jövőre nézve ez legyen irányadó MINDENKINEK! Hajrá GEAC!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!